sors keze Karpataljan

Sziv- es lelekerinto versek. Ezek a koltemenyek nem csupan versek nekunk, karpataljai magyar embereknek, hanem a letunk, hiszen benne elunk. A reszei vagyunk Ibolya neni gondolatainak. Benne van a hitvallasunk, hazaszeretetunk, remenyunk, a multunk, a jelenunk es bizony a jovonk is. E csodalatos gondolatokon keresztul nemcsak a szerzo enged betekintest az eletebe, hanem videkunk is feltarulkozik, de legfokepp a harmashatar, es a ket falu"e; mokas, es ugyanakkor szomoru osszefonodasai. Emlekszem, ugy tiz eve tortent, hogy szulofalumba tartva, a hataratkelo innenso"e; oldalanal allt Ibolya neni, epp haza tartott. Pestrol jott. Stoppolt. Felvettem, es az ut nagy reszen szinte csak o meselt. Elmondta milyen nehez a nagyvarosban, de ott kozelebb van a ket lanyahoz es unokajahoz, akiket annyira szeret. Itthon ures a haz, jon megnezni, hogy minden rendben van-e, es nyugodt szivvel vissza terne, ismet. Akkor azt gondoltam mosolyogva magamban, hogy Ibolya neniben egy kolto veszett el. Bocsanat, egy kolto el! Es lam..."e;Samok Attila Beregszasz A versek hallatan kicsit kozelebb kerulunk Karpataljahoz, az ott elo emberekhez, akik oly sok mindenen mentek keresztul. Elszenvedtek az I., II. vilaghaborut, a Szovjet szferat, de mindezek ellenere Isten megtartotta oket. Sokan csomagoltak, es elmentek az anyaorszagba vagy tavolabb Karpataljatol, igy szuletett meg ez az elbeszelo koltemeny is, amely segit megerteni Karpataljan maradt magyar testvereink eletet. Mindig is lesz honvagyunk oda, ahonnan jottunk, ahol szulettunk, ahol felneveltek szuleink, ahol barataink, testvereink maradtak, es ez igy van rendjen. Mindenkinek ajanlani tudom az elbeszelo koltemenyt, melynek a cime magaert beszel: A sors keze Karpataljan."e;Komaromi Zsolt Beregszasz