Lipsenot (Magyar kiadás)

Mi történik az emberrel, amikor a történelem nem hagy számára szabad választási lehetőséget?

Évszázadokon és kontinenseken át az emberek olyan pillanatokkal szembesülnek, amikor egyetlen döntés válaszúttá válhat élet és halál, szabadság és behódolás, hit és kétely, emlékezés és feledés között.

Naplókon, leveleken, tanúvallomásokon, töredékeken és személyes vallomásokon keresztül ez a könyv az emberi történelem legdrámaibb pillanataiba vezet bennünket. Háborúk és forradalmak, járványok és katasztrófák, üldöztetés és száműzetés, technológiai áttörések és a jövő víziói ugyanannak az örök emberi küzdelemnek különböző színtereivé válnak.

Egy katona, aki visszafordíthatatlan döntés előtt áll. Egy paraszt, aki végignézi, amint összeomlik körülötte a világ. Egy menekült, aki örökre elhagyja az otthonát. Egy tudós, aki azon töpreng, vajon joga van-e az emberiségnek önmagát újrateremtenie. Egy szerzetes, aki a hit és a bizonytalanság között keresi Istent. Egy ember a távoli jövőben, aki ráébred, hogy az évszázadok fejlődése ellenére az emberekben továbbra is ugyanazok a félelmek, vágyak, erőszakos indulatok és szabadság utáni sóvárgások élnek.

Változnak az évszázadok. Változnak a nevek. Változnak a rendszerek. De valami az emberi természet mélyén figyelemre méltó módon változatlan marad.

A könyv olyan kérdéseket tesz fel, amelyekre nincs egyszerű válasz: Megőrizheti-e az ember a szabadságát, amikor úgy tűnik, maga a történelem dönt helyette? Hol ér véget a hit, és hol kezdődik a tudás? Képes-e a civilizáció valóban felülkerekedni az erőszakon, vagy csupán annak egyre kifinomultabb formáit találja fel? És ha az emberiség úgy változtatja meg a világot, hogy közben önmaga nem változik, valóban előrehaladunk - vagy csupán ugyanazt a történetet ismételjük meg újabb formában?

Ez a történelem és az emberi természet mélységein át vezető filozófiai utazás a sorsról, a szabadságról, a hatalomról, a szenvedésről, a hitről, az emlékezetről és a létezés titokzatos folytonosságáról szól.

Mert talán nem a történelem ismétli önmagát.

Talán csupán az arcát változtatja meg.