A denevér vére

Realizmus és mágikus szürrealizmus - ez a két stílus ötvöződik Petőcz András elbeszéléseiben, novelláskötetében. Különös és szuggesztív világ ez, amelyben ismeretlen földrészek sajátos szereplői tűnnek fel, és olykor már nem is tudjuk, a valóságban vagyunk, vagy éppen a képzelet játszik velünk. Az elbeszélések struktúrája is különleges: a gyakran egyes szám első személyű elbeszélő olyan könnyedséggel mesél, mintha egészen friss élményeket osztana meg velünk, amelyek a lehető legtermészetesebb módon, éppen csak a minap vagy a nagyon közeli múltban történtek volna meg vele, ugyanakkor az impulzusok képtelensége és a történetek helyszínének sokszínűsége arra inti az olvasót, hogy élvezettel, kikapcsolódásképpen, mégis meseként fogadja be mindazt, amit ennek a kötetnek a lapjain megismer. A könyv érdekessége, hogy az elbeszélések nem köthetők egyetlen országhoz vagy földrészhez. A közeg, amelyben Petőcz hősei mozognak, éppen úgy lehet Európa vagy Dél-Amerika, ahogy Afrika vagy a Fülöp-szigetek, de akár Madagaszkár is. Ezzel érzékelteti a szerző, hogy a hangsúly a cselekményen van, nem a helyszínen, a legfontosabbak azonban mégiscsak a személyek, a szereplők, a történetek hősei, akik akár mi magunk is lehetünk, éljünk akár Párizsban, akár Kolumbiában, vagy éppen Hongkongban. Jól jellemzi a szerző sajátos gondolkodását az Arcok című novella, amelyben a hős mindig ugyanazokat az arcokat látja, bármerre is jár a nagyvilágban. Petőcz Andrást prózaíróként is jól ismerjük. Márai-díjas Idegenek című regénye, amelyet több nyelvre lefordítottak, valamint a kiadónknál megjelent Az Egészen Kicsi Kis Létező című kisregénye, illetve korábbi prózai munkái mind-mind sikeresek voltak a szakma és az olvasók körében egyaránt. Ez a mostani gyűjtemény is méltán lehet mind a szakma, mind az olvasók körében népszerű.